Mikor fiatal csikó voltam én, tán lehettem nyolc vagy tíz,
Mégis férfiakkal ittam, s más se maradt csak a pohár víz;
S mondták én nékem, ha felnövök a részeg élet vár reám.
Nem szól nekem harang, s szeszgőz lesz az én cellám!
Na, most legutóbb vasárnap reggel, mikor imádkozni mentem,
Az útkeresztnél egy igen kis furcsa templomba tévedtem;
S ahogy ment a mise tovább, számomra világosság gyúlt közbe,
Nem volt elég bora a csuhásnak kettőnkre, hogy kiöntse.
Mostanra már elteltek az évek, s én öregszem, szépen,
Azt mondják mások, nem jó a léleknek a szesz, eme létben;
Még ne hívjatok papot, hiába mondják, az ugyan bolondít,
Nem érdekel őszülő haj, se sárguló fog, mer’ részegen boldogít.
Mer’ vedelek én éjjel, s vedelek én nappal,
Minél több megy belém, részeg élet, nagy hassal;
Egyik kézbe kupa bort, a másikba korsó sört,
Mer’ nem érdekel engem, reményen nincsen, csak még egy kört!
Egen, mer’ nem érdekel engem, reményen nincsen, csak még egy kört!