Végül a jó ismét legyőzi a rosszat…

In medias res:

Mi a mítosz és mi a lényege?

Két egyszerű kérdés, amire lehet egyszerű és bonyolult választ is adni. A mítosz egyfajta eredettörténet, amely hivatott megválaszolni az élet kérdéseit, és útmutatást adni. A lényege, hogy végig vezessen az emberré vagy épp felnőtté válás folyamatán. Ezen felül definiálja, hogy mit jelent embernek lenni. A célja, hogy az ösztön uralta állati lényből, egy gondolkozó, spirituális való jöjjön létre.

• 

A mítosz eredete:

Az emberek már az idők kezdete óta mesélnek egymásnak. Több fajta különböző stílus létezett, és azóta még több keletkezett. Mindnek más és más célja volt, s máig van is.

Az emberek a tábortűz körül történeteket meséltek egymásnak, vadászatokról, csatákról. Ennek célja nagyrészt az információ átadása és kisebb részben a szórakoztatás volt. Így tudták feltérképezni környezetüket és fenn tartani az alapvető tudást.

Ez a tudás elengedhetetlen volt a túléléshez. Tudniuk kellett ugyanis azt, hogy bizonyos állatok hol találhatók, vagy éppen bizonyos növények. Az állatok vándorlási ciklusáról is meséltek egymásnak. Ezenfelül kezdtek megjelenni az oktatást szolgáló tanmesék, melyekben vadászattal kapcsolatos vagy egyéb módszerekről beszéltek egymásnak. Fontos volt, hogy ismerjék a helyet ahol laknak, már ifjú koruktól, mind a nők, mind a férfiak, hogy feladataikat el tudják látni. Ezen felül a kalandozó ősemberek meséiből ismerhették meg, hogy a törzsük területén kívül milyen tájak vannak, s ott milyen vadak vagy épp milyen más törzsek…

Így szépen lassan kialakultak azok a történetek, melyek tanítottak. Megfogalmazták, s egy fajta törvényt jelentett, hogy mi jó és mi rossz. Hogyan kell élni, munkálkodni. Hogyan legyenek hasznosak a törzsben. Milyen vadra érdemes vadászni, hol s mit kell gyűjtögetni. Ki ellenség, s ki barát.

Az ember értelme folyamatosan fejlődött, megjelentek a szórakozás igényei. A tűz mellett nem mindig csak arról beszéltek, s meséltek miket érdemes tenni, vagy épp miket nem… Elkezdtek beszélni hőstettekről, nagy harcosokról, vadászokról, vagy épp olyanok tetteiről, akik már nem lehettek velük. Így megszülettek a legendák. Idővel a törzsek találkoztak, s keveredtek, ezzel bővítve kollektív tudásukat és történeti kosarukat. Egy-egy jobb legenda messziföldre eljutott, szájhagyomány útján…

S mikor az ember az égretekintett és elgondolkozott a felfoghatatlanon. Megfogalmazódtak a létezéssel kapcsolatos kérdései. Honnan eredünk? Mi a létezés? Mi a létezésünk célja? Ezek nem egyszerű kérdések. S nem is tudtak rá egyszerűen válaszolni, de valahogy muszáj volt! Mert a gondolat már ott volt a fejekben. Ekkor kezdték el megalkotni azokat a tanmeséket és legendákat, melyek már hasonlítottak a ma ismert mítoszokra, s nagyjából elkezdték követni a „hős útja” struktúrát. Ekkor kezdték el ezekben a történetekben megválaszolni a lélekkel és a létezéssel kapcsolatos kérdéseket. Emellett továbbra is beleszőni a fontos tanításokat. Megmondani mi jó és mi rossz… S így születtek meg a mítoszok.

Elkezdtek ezek alapján tanítani, melyben benne volt minden válasz a spirituális kérdésekre. Megalkották az eredetüket taglaló történetüket, esetenként isteneiket vagy épp azon motívumokat melyeket imádtak s tiszteltek, s szép lassan kialakították mondavilágukat. Ez persze nem törvényszerűen történt, sok különböző történet született, még egy népen belül is, és több évtizednek, vagy akár évszázadnak és évezrednek kellett eltelnie ahhoz, hogy kialakuljon egy olyan komplex mitológia, amely az élet minden területére tudott választ adni. 

S eljött az idő, hogy a nagyszülők leültek az utódoknak mesélni, s ez által tanítottak, s neveltek. Ezzel terelték jó útra a gyermekeket, s adtak számukra intelmeket.

Idővel kialakultak a mesélők. Az ő feladatuk volt, hogy a történetek fenn maradjanak, és hogy eljussanak az emberekhez. Az ő vállukon nyugodott egy-egy (még akkor kifejlett írással nem rendelkező) kultúra fenntartása.

Az erre szakosodott mesterembereket különböző kultúrák különböző módon nevezték. Például: táltosok (magyar), skáld (skandináv), lantosok, varázslók… stb.

Maga a mítosz:

Maga a mítosz egy magasabb lelkületű stílussal, és a „Hős útja”-nak formulájával próbálja azt az érzetet kelteni, hogy egy-egy történet az ősidőkből, még az emberek előttről származik. Így adja meg a háttért, mellyel felépíti az eredet történetet.

A mítoszban mindig a hőst követjük, aki a jót szolgálja. Ez tartja fenn a világ duális természetét. Jó és rossz/fehér-fekte/fény-sötétség/hideg-meleg. Az ember mindig a jó szerepében látja magát, sosem a rosszéban. Ezzel azt a célt szolgálja, hogy amit a hős tesz, az követendő példa, vagy épp az ő példájából tanuljuk meg mit szabad és mit nem érdemes tenni.

A hősök általában vagy istenek, vagy félistenek, mindig kiválasztottak. Ezzel érezteti, hogy más időből származik, nálunk sokkal ősibb törvényekkel operál. Így fekteti le az alaptörvényeket.

És így tagadja meg a világ többrétű valóját, hogy leegyszerűsítse duális természetűvé. Mert a valóság sosem fekete vagy épp fehér. Inkább mondanám szürkének vagy jobb napjaimon magának az egész színpalettának.

Miért szükséges a mesés körítés?

Így szórakoztató, és valljuk be, az ember hamarabb megjegyzi azt, mihez valamilyen szinten társul egy érdekes történet (ezzel felkelti az érdeklődést), illetve, ha a történet főszereplője valamilyen módon el kezd kötődni a hallgatókhoz. Másrészt ez előadható gyermekeknek is, fiataloknak is. Egy univerzális nyelv. A történet mesélés nyelve. Mindenki érti, és tudat alatt rögzülnek a tanítások.

A tudomány és a vallás összefonódása megvalósult a mítoszokban. Egyszerre alkottak képet a világról és adtak választ a felmerülő kérdésekre, s az egyén létezésére. Mikor ez kettévált születtek meg a papok és a filozófusok.

Mitológia:

Ugyan a mítoszok egy része önmagukban, s egyszerűségük miatt értelmesek és tanításokkal, mondanivalóval telítettek. De nem mindig van ez így!

Fontos, hogy vannak összefüggő, egymásba ágyazott mítoszok is, melyek sokszor vallások alapját képezik. Több mítosz együttesét, vagy csokorba fogását mitológiának nevezzük. Ezen történetek külön-külön vagy egységesen alkotják egy nép eredetét, vagy akár az emberiség eredetét, az élet nagy kérdéseire adott komplex választ. S messzebb menően akár egy vallás alapját is.

Ilyenek például: (csak hogy párat megemlítsek)

– A Biblia, a keresztény szent könyv, amely a keresztény tanmeséken (mítoszokon) keresztül megadja az emberiség eredetét, s próbál minket a „jó” útra terelni. Ez magában foglalja a zsidók történeteit is.

– Az iszlám Korán, mely például elismeri más vallások tanításait, és beleépíti őket a saját történetébe. Egy felöl a muszlimok, úgy tekintik, mint a Biblia folytatását.

– Az ókori görögök mitológiája, mely részben felelős a világ mai képének kialakításáért. S ehhez kapcsolódik a rómaiak mitológia világa, mely a görögökén alapult. Mivel a nyugati világnak Róma volt az alapja, s öröksége ebben él tovább, így nem tekinthetünk el kulturális örökségeinktől sem, melynek részese mind ez.

– Az északi, germán, kelta és szláv mitológiák, melyek meghatározták a középkor világképét. A mondák és legendák kora. Ebben az időben született népmesék és legendák a mai napig visszhangoznak.

Még rengeteg mitológia törzset, s szálat lehetne felsorolni, de akkor sosem érnénk a végére. Minden egyes ágnak saját tudománya van, s az általam írt kis gondolatok csak csekélységek valódi jelentőségükhöz képest.

Mitológia szerepe napjainkban:

Ha a mai ember feltekint az égre, valószínűleg ugyan az-az érzés fogja el, mint elődjeinket: A végtelen érzése. S bennünk is felmerülnek kérdések, mikor a tömérdek világos pontot látjuk az éjjeli égen, a csillagokat. Vajon egyedül vagyunk? S erre mi sem tudunk egyszerű választ adni. Én személy szerint azt mondanám, hogy nem, mert arra igen kicsi az esély a végtelenben… Viszont, ha az eredetünkről kezdünk el gondolkozni e mellett, akkor eszünkbe fog jutni sok olyan „mítosz” ami később akár vallássá is vált. Például a kereszténység, mely kimondja, hogy Isten teremtett minket. Vagy gondolhatunk a görög, germán, szláv, magyar mondavilágokra, melyek mind-mind mítoszokat és legendákat tartalmaznak, amik arra hivatottak, hogy körbe írják létezésünk, választ adjanak a kérdésekre és megfogalmazzák mit jelent embernek lenni. Egyszóval: mitológiánk.

Látszatra kiveszett napjainkból a mitológia, s úgy érezhetjük elveszítette szerepét. De bizonyára mindenki ismer legalább egy vagy két mitológiai történetet (mítoszt). Hallhatott ezekről akár otthon, vagy iskolai, vagy épp vallási keretek között.

Aki bármilyen templomba jár imádkozni, s hallgatni a szent beszédet, vagy épp egy vallás szent könyvét olvassa, az mind egy adott mitológiát olvas, és annak tanítása szerint (többé vagy kevésbé) éli életét.

Vannak, akik e mítoszokat vagy mitológiát megtagadják és nem hajlandóak befogadni vagy épp elfogadni. S teljes joggal, mert az életünk már átalakult mióta ezeket megírták és sok helyen hiányosak vagy elavultak a mai ember számára.

Viszont meglepő módon minden ember elétében ott van akár csak egy kis szerepben is a mitológia. Mert a mítoszok velünk fejlődtek, s így kialakultak a modern mítoszok.

Néhány ember számára talán meglepő lehet, de ebbe a műfajba tartozik rengeteg sci-fi, fantasy és egyéb modern mű. Csak példának hoznék néhány ilyen alapművet: (Az eredeti) Star Wars trilógia, A Gyűrűk Ura, Dark Souls, Witcher, Assassin’s Creed… Ez csak néhány példa, de már itt tükröződik, hogy a modern mitológia, amely a modern embereknek próbálja valamely módon megválaszolni eredettel vagy a világ működésével kapcsolatos kérdéseit, már nem csak egy médium korlátai között mozog.

Korokon át:

S ami mind közül a legfontosabb: segítenek eldönteni az emberekben folyamatosan vívódó, jó és gonosz harcát, mely döntéseik, kimondott szavaik vagy cselekedeteik morális visszhangjait képzik.

Mindenki feltette már a kérdést magának, hogy vajon jól cselekedtem e? Vajon jó ember vagyok e?

Míg erre a válasz relatív és sokszor nézőpont kérdése, a belső megnyugvásra egy-egy mítosz adhat választ. Az ember mindig a jóval azonosítja önmagát, sohasem a rosszal! Sokszor nem gondolunk rá, de például egy adott gonosz szereplő fejében, amit tesz az-az ő belátása szerint a jó ügy. S pontosan ezért a különféle mítoszok az ember számára különböző nézőpontokat és értékeket mutatnak. Így bármit tesz is valaki azt igazolni tudja morálisan.

Itt jön képbe a neveltetés, hiszen amit őseinktől tanultunk azt fogjuk majd a jónak látni, és ha ellenkezően cselekszünk, akkor azt majd rossznak, s vele jön a bűntudat is. Ezek az élet nagy dilemmáihoz vezetnek és nagy felelősséghez. Senki sem tudja végképp eldönteni, hogy egy adott cselekvés jó vagy rossz.

Példának tudom hozni azt a görög/római mítoszt mikor a szenátus egyik tagja kivégzi a saját fiát, mert az a nép ellenében bűnt követett el. Itt egyértelmű, hogy a férfi betartja a népnek tett esküét, miszerint ő a népért van. De emellett megszegi apai esküjét, miszerint megvédi fiát. Itt az embereket két részre lehet szakítani, mert lesz, aki úgy gondolja az is elfogadható lett volna, ha megmenti gyermekét… S lesz, aki azt fogja hangsúlyozni, hogy ő egy remek példája a jó politikai vezetőnek, mert a nép javát helyezi előre. Igen, mindkettőnek igaza van. S pont ezért, mert ezt a férfi is tudta, mikor lejárt hivatali ideje megölte magát. Mert míg egy esküt betartott, egy nagyon fontos valakit veszített el.

Morálisdöntések… hogy mi jó és mi rossz? Döntéseinkben ott vannak szüleink, őseink. Mindenben, amit teszünk ők élnek tovább és tanításaik visszhangoznak. Ott lesznek és tovább élnek bennünk, s abban amilyen emberré mi váltunk. Ebben tükröződik majd sikerük vagy bukásuk. Ebben teljesedik ki szeretetük és gondoskodásuk.

Fontos megjegyeznem, hogy nem feltétlenül az a tényleges szülő, aki megszült. Van, hogy nem vér szerinti szüleid nevelnek fel. Van, hogy más többet ad, s akkor természetesen őt tekintjük szülőnek, aki tovább él bennünk és döntéseinkben.

A mítosz adta lehetőségek:

A modern ember számára megszámlálhatatlan forrás áll rendelkezésre, hogy megválaszolja kérdéseit. A különféle mitológiák vagy egyszerűbb mítoszok más és más válaszokkal kecsegtetnek. Viszont ez nem feltétlenül hátrány! Ugyanis a modern ember már megválaszthatja miben hisz, vagy épp felépíthetni magának azt a rendszert, amely képes megadni számára a válaszokat. S ezzel együtt ez nem csak lehetőség, hanem egyfajta feladat is, mely felelősséggel is jár. Ki kell szűrnünk mindazt, ami nem jó és rossz útra visz minket. Itt jönnek újra szerepbe az ősi mítoszok, mert az ember alap törvényei, s kérdései majd a rájuk adott válaszok nem változtak, csak kibővültek.

Hogy mi a jó, s mi a rossz, arra mindenkinek vannak alapvető fogalmai. Persze a világ nem fekete-s-fehér, és igen vannak kivételes esetek. De ez még nem jelenti azt, hogy mindent, amit spirituálisan elértünk le kellene vetkőzni.