Kategória: Napló

Mondják a nagy mesterek, akik hasonló körülmények közül jöttek, hogy ez egy nagy kihívás, egy váltás, egy lépés, amelyet meg kell tenni, ha az ember első generációs értelmiségivé akar válni. Le kell faragni a göcsörtöket, az ágakat. Be kell illeszkedni – tagozódni. De vajh, tényleg be kell? Nem mindenki tette, s joggal. Önazonos maradt, megőrizte kétlakiságát, s végül lemondván a pillanatnyi ám akkor nektárként kacsingató elismerésről, a margón maradtak. Ám végső soron ők tűntek ki, s maradtak fenn.

Kikre lehet hát felnézni? Ki ád nékünk példát?

Az olvasás, ha belegondolunk annak rejtelmeibe, akkor egy igazán furcsa emberi tevékenységnek tűnik. Ez egy olyan törekvés, amelyen keresztül megtapasztalhatunk valamit, ami valójában nem történik velünk abban az adott pillanatban. Vagy hogy más irányból közelítsek, ez egy olyan kognitív folyamat, amely segítségével megismerhetjük egy másik ember gondolatait. Ez egy tanulási, elmélyülési és érzelmi folyamat. Egy olyan élmény, amelyben elveszhet az ember, a fantáziálás egy irányított folyamata.

A Britannica enciklopédiára hivatkozva az Exeteri Kódex (vagy más néven Exeteri Könyv, angolul Exeter Book) a legnagyobb fennmaradt óangol versesgyűjtemény. Az Úr 975. esztendeje körül lemásolt kéziratot Leofric püspök (aki 1072-ben halt meg) adományozta az Exeteri székesegyháznak. Ezt a szöveget óangolról többen is, különböző módokon és értelmezésekben fordították le modern angolra. Célom, hogy egyfelől óangolból, saját értelmezésem szerint is lefordítsak ezek közül a költemények közül bizonyos darabokat, és másfelől, hogy más értelmezések lefordításával megmutassam, hogy milyen különféle végeredmények születhetnek. Ugyanis tudniillik, hogy a műfordítás egy olyan mesterség, amelynek eredményeként sokszor szinte teljesen új mű is születhet. Ez legfőképp az értelmezések egyediségéből fakad. Hiszen ahhoz, hogy egy irodalmi művet lefordítsunk egyik nyelvről a másikra először értelmeznünk és elemeznünk kell azt.

A kocsmadalok a mi kis hazánkban nagyon népszerű mulatságnak számítanak, és ez nincs máshogy Európa szerte sem. Kedves barátainknál és testvéreinknél a lengyeleknél is hasonló a helyzet. Illetve, az általam kedvelt és nagyra tartott angol kocsmakultúrában is hemzsegnek az efféle népköltemények.

Sokan úgy élik meg ha kapnak egy kritikát, mintha egy világ omlott volna össze, vagy mintha összeesküvés történt volna ő ellenük. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nem kívánt dologként van kezelve. Sokan elzárkóznak tőle és nem hajlandók elfogadni, hogy természetes jelenségről van szó – amely mellesleg szolgálhatja a fejlődést és előrehaladást. Összességében, a jelenség szépen rávilágít, hogy az emberek világképe és az egyes emberek egója mennyire törékeny.

A Neon Genesis Kunság égisze alatt megjelent a Neon-Budapest című szatíra, amely fricskát mutat minden kurzusnak.

Egy irodalmi műnél mindig nagyon fontos megvizsgálni, hogy milyen hatást is kelt az olvasóban, valamint milyen hatása van, vagy épp lehet a társadalomra nézve.

Figyelem, az írás SPOILEREKET tartalmaz!

A mesterséges intelligencia (röviden AI) és az ehhez kapcsolódó kutatási területek, mint például a figuratív nyelv és a humor, hozzájárulnak a fordítógépek fejlődéséhez, ezért nagyon fontos beszélni róluk a fordítástudomány szemszögéből. E dolgozat célja a fordítógépek és a fordítástudomány kapcsolatának bemutatása. Fontos kiemelni, hogy a mesterséges intelligencia és a fordítógépek jelentősen fejlődtek az elmúlt két évtizedben, és azt is, hogy ez a fejlődés mai napig sem lankadt. Mindazonáltal, annak ellenére, hogy hasznos a fordítók számára, fontos nyomon követni az AI hibáit, és nem szabad vakon megbízni a fordítógépek munkájában. Dolgozatom nagyrészt Klaudy (1994) fordítástudományi kutatásain, valamint Barnden (2008), Farahsani és munkatársai (2021), Gwóźdź (2019), Li és munkatársai (2021), Nakamura (2009), Ritchie (2009), továbbá Ting és munkatársai (2019), az AI vezérelt fordítógépek területén végzett kutatásain alapul.
Kulcs szavak: AI, fordítás, Google Fordító