Korhely: Olyan ember/alak, aki csak a mulatozásnak vagy a kocsmázásnak él.
A kocsmadalok a mi kis hazánkban nagyon népszerű mulatságnak számítanak, és ez nincs máshogy Európa szerte sem. Kedves barátainknál és testvéreinknél a lengyeleknél is hasonló a helyzet. Illetve, az általam kedvelt és nagyra tartott angol kocsmakultúrában is hemzsegnek az efféle népköltemények.
A következőkben hozni fogok nektek pár ilyen dalt, saját tollammal fordítva. Legfőképp azért, mert egy számomra igen kedves fordítási projektben összefutottam néhány vicces, ám de olykor komoly témákat elviccelő szerzeményekkel. A fordításukkal is jól szórakoztam, így gondoltam megosztom veletek is őket.
Többnyire ritmusosak és vidáman énekelhetők. Ám a „Részeg sirató”, amely az angol „The Drunkard’s Song” című népkölteménynek egy átirata eléggé szépen tükrözi a lengyel néplelket, ugyanis hamar komolyabb fordulatot vesz. Többnyire próbálja elviccelni e igen gyakori rabsors komolyságát, melyet az ital jelent. Lefesti tehát számunkra, hogyan is tekintenek oly sokan az életre, itt Európa szívében — egyszerre komor és szürke, de mégis megtanultak rajta nevetni.
Az angol dalok és énekek ezzel szemben vidámabbak, és inkább viccesek. A komolyság csak ritkán jelenik meg bennük, valahogy úgy, mint egy matróz fogsorában az ép fogak. Egy nagyon más hangulatot tükröznek és ezzel párhuzamosan egy olyan életérzést, amely nem idegen tőlünk sem.
Ám én mégis azt érzem, hogy a magyar szürke hétköznapok közepette, csak úgy alapjáraton, ahogy nálunk vidéken szokás mondani, a lengyel életérzés sokkal közelebb áll hozzánk. Vidéken, mikor betértem egy kis kocsmába, ahol helyi, jól összeszokott társaság fogyasztotta napi rutinjának és rituáléjának megfelelő itókákat, hasonló beszélgetéseknek vagy jeleneteknek lehettem tanúja. Hiszen egymást támogatva próbálták megosztani nyűgeiket, bajaikat, majd ezeket elviccelve mégis vidáman folytatni napjukat. Mellesleg nem volt az sem életidegen, hogy le-leragadtak egy-egy ilyen helyen egész napokra, hacsak nem kocsmatúrán voltak épp. Ennek ellenére vidámságuk és szomorúságuk közepette egy nagyon erős kötelék alakult ki közöttük, egy fajta családdá szerveződtek, ha szabad így fogalmaznom, mivel összekovácsolta őket az a sok nehézség és az a sok vidámság, amelyeket megosztottak egymással. Mesélem mind ezt tapasztalatból, mivel tömérdek éven keresztül volt nekem is részem ebben… és néha biza hiányzik.
Ilyen és hasonló témákkal és életérzéssel telítettek a következő címek, melyeket hamarosan olvashattok majd az oldalon:
- A korhely dala (The Drunkard’s Song)
- Van egy kocsma a városban (There is a Tavern in the Town)
- Részeg sirató (Lengyel átirata az angol „The Drunkard’s Song” című népkölteménynek)
- Kocsma nyílott a faluban (A „There is a Tavern in the Town” egy másik változata)
Előre is jó szórakozást kívánok!