Egy fél éve posztoltam utoljára az oldalon bármit is, amely igen hosszú időnek tűnhet egy hasonló kontextusban. Azonban engem nem hajt a tatár, nem a „tartalom gyártás” adja a napi betevőmet. Számomra ez egy hobbi és egy tér, ahol megoszthatom a gondolataimat.
Nos, azonban a posztok hiánya nem egyenlő azzal, hogy nem is írtam semmit az évben. Röviden és tömören a munkáim és a PhD-vel járó feladatok elvették az időmet. Azonban ez azt is jelenti, hogy lassan megjelennek azok a publikációim, amelyek akadémikus szinten is jelentősek és a tudományos szakmai pályámat is előre mozdítják. A félév alatt több konferenciát is megjártam és a nyáron két tanulmányom is meg fog jelenni. Ezt követően pedig jön a folytatás. Robogunk a disszertáció fejezeteinek megírása felé.
Természetesen a blog szerű bejegyzéseimmel is szerettem volna foglalkozni az év során. Van olyan írásom, amelyen már karácsony óta ülök, mert nem volt időm rendesen nekiülni azóta. Illetve a műfordításaim sincsenek elfelejtve. Így hamarosan azokat ki fogom posztolni, amelyeket jegyzet formából sikerült teljes értékű írássá formálnom. Kezdésként pedig épp azt fogom kirakni, amely még karácsony táján fogalmazódott meg bennem, mikor újra kezembe vettem Tolkien műveit.
Számomra J. R. R. Tolkien az egyik példakép és írásai nagyon motiválóak. Tulajdonképpen ő motivált arra is, hogy elinduljak egy tudományos pályán. Valamint, hogy karakterei adtak támpontot ahhoz, hogy milyen irányba induljak és hogy kitartsak, mindig keményen dolgozzak. Második helyen pedig Farkas Attila Márton áll, akinek az írásai éppúgy ápolják a lelket, ahogyan az elmét is. A Buddhizmus is már régóta foglalkoztat és próbálom beleépíteni az életembe a tanait lépésről lépésre.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert az életben rengeteg jó embert ismerhettem meg. Sokan barátként, míg mások mentorként hatottak rám. Kemény munkámmal pedig próbálom meghálálni mindazt a támogatást, amit kaptam tőlük. Így van honnan motiválódni. A nehéz része ennek természetesen az, hogy ezt az energiát átalakítsuk produktivitássá. Azonban az sem gond, ha ez nem mindig megy. És hát nekem se mindig sikerül, sokszor elcsúsztam idővel és végül ezért nem sikerült odaérni ahhoz, hogy egy tanulmány írását követően a kreatív írásra adjam még aznap a fejem. A kimerültség is ugyan olyan emberi dolog, néha ezt el kell fogadni. Melyik írónak ne lennének félbehagyott vagy kiadatlan köteg írásai a fiókban?