A Britannica enciklopédiára hivatkozva az Exeteri Kódex (vagy más néven Exeteri Könyv, angolul Exeter Book) a legnagyobb fennmaradt óangol versesgyűjtemény. Az Úr 975. esztendeje körül lemásolt kéziratot Leofric püspök (aki 1072-ben halt meg) adományozta az Exeteri székesegyháznak. Ezt a szöveget óangolról többen is, különböző módokon és értelmezésekben fordították le modern angolra. Célom, hogy egyfelől óangolból, saját értelmezésem szerint is lefordítsak ezek közül a költemények közül bizonyos darabokat, és másfelől, hogy más értelmezések lefordításával megmutassam, hogy milyen különféle végeredmények születhetnek. Ugyanis tudniillik, hogy a műfordítás egy olyan mesterség, amelynek eredményeként sokszor szinte teljesen új mű is születhet. Ez legfőképp az értelmezések egyediségéből fakad. Hiszen ahhoz, hogy egy irodalmi művet lefordítsunk egyik nyelvről a másikra először értelmeznünk és elemeznünk kell azt. Ez a folyamat pedig történhet sok különböző megközelítés és eszköz alkalmazása révén, így akadhat olyan is, mikor egyik megközelítés szöges ellentéte egy másiknak. Ebből természetesen az is következik, hogy ha nem az eredeti forrás szöveggel dolgozunk, hanem már egy másik műfordító szövegével, akkor egy szűrőn keresztül láthatjuk csak az adott művet. Ez vezethet különféle torzulásokhoz, kihagyásokhoz, vagy egyéb bővítésekhez is; mind attól függ, hogy az adott fordító mire is helyezte azt a bizonyos hangsúlyt. Konklúzióként pedig az én általam lefordított szövegek sem egy az egyben tükrözik az eredetit, viszont amire nagyon próbálok ügyelni az a forrás anyagom történelmi, kulturális és irodalmi kontextusának megértése és felhasználása a műfordítás műalkotási szakaszában is.
Egyéb érdekességként megjegyezhető, hogyha a fent említett Britannica enciklopédiára hivatkozunk, hogy az Exeteri Kódex néhány hosszú vallásos költeménnyel kezdődik. Az első ilyen a „Christ”, az az a „Krisztus” címet viseli, és ez három részből áll. Ezt követi két vers Szent Guthlakról; a töredékes „Azarius”; és végül az allegorikus „Főnix”. Ezeket pedig számos rövidebb vallásos vers követi, amelyek közt számos olyan is van, melyek csak ebben a kódexben maradtak fenn.
Az összes fennmaradt angolszász dalszöveg, vagy ahogy általában nevezik őket – „A vándor” („The Wanderer”), „A tengerész” („The Seafarer”), „A feleség siráma” („The Wife’s Lament”), „A férj üzenete” („The Husband’s Message”) és „A romlás” (vagy „A birodalom bukása”, feltehetően a Római Birodalomra vonatkozóan idézi fel egy letűnt birodalom névtelen városának aranykorát, angolul: „The Ruin” címet viseli) – megtalálható az Exeteri Kódexben. Ezek, ellentétben a kódex első részében található vallási szövegekkel már világi versek, amelyek a szerelmeseket szétválasztó sorsról, száműzetésről, bánatról vagy a tenger borzalmairól és egyben annak vonzerejéről szólnak. A leíró költemények a sivárság és a magány megrendítő érzését idézik fel, bár némelyikük – például „A vándor” és „A tengerész” – vallási allegóriával is tűzdeltek, így több rétegű jelentéssel bírnak.
Ezeken kívül érdekesség még, hogy az Exeteri Kódex 95 óangol rejtvényt (vagy másként találós kérdés) is megőrzött az utókornak; amely egy olyan műfajt mutat be a régmúltból, amelynek egyébként csak egyetlen másik képviselője maradt fent számunkra (Aldhelm verses rejtvény gyűjteménye, amely elsősorban latinul íródott szövegeket tartalmaz). A rejtvény egy jelentős és tekintélyes irodalmi formának tartották a kora középkori Angliában. Ezek a találós kérdések latinul és óangol verses formákban íródtak.
Az Exeteri Kódex fennmaradó része tartalmazza azt az úgy nevezett „A rímelő költeményt” („The Rhyming Poem”), amely az egyetlen ilyen jellegű szöveg; a gnómikus verseket (bölcseleteket); a „Widsith” című költeményt, amely egy kitalált bárd hősies elbeszélése; és a két refrénverset, a „Deor” és a „Wulf és Eadwacer” című írásokat. Első ránézésre a versek elrendezése véletlenszerűnek tűnik, azonban a források arra engednek következtetni, hogy a könyvet feltehetően egy korábbi gyűjteményből másolhatták vagy fűzhették össze. Sajnos azonban a kódexben rengeteg sérült és hiányos oldal található, amelynek következményeként a legtöbb szöveg hiányos, így nehéz teljességében értelmezni őket. Például nem lehet tudni, csak feltételezni, hogy a „A feleség siráma” („The Wife’s Lament”) és „A férj üzenete” („The Husband’s Message”) című dalok valószínűleg párban állnak és egymásnak válaszolnak. Ennek eredményeként sem a kutatóknak, sem a műfordítóknak nincs egyszerű dolguk, ha ebbe a fába szeretnék vágni a fejszéjüket.
Az Exeteri Kódex digitalizált, online ingyenesen elérhető verziója (óangol nyelven és írással):
https://theexeterbook.exeter.ac.uk/viewer.html
Források:
Luebering, J.E. & Britannica. Exeter Book. Link: https://www.britannica.com/topic/Exeter-Book
Orchard, Andy. 2013. „Enigmata”, in The Wiley Blackwell Encyclopedia of Anglo-Saxon England, Lapidge, Michael; Blair, John; Keynes, Simon and Scragg, Donald [eds.]. Chichester: Wiley Blackwell.