Szemeid, akár a csillagok az út felett…
Szemeid, akár a csillagok az út felett
S ajkaid, mint egy csésze nektár.
Lelkem örülne, ha ma újra láthatná ki után epekedett
ha őt nem is, csupán egykori szerelmem árnyékát.
Mert a szív kopog, mint egy koldus ki elveszett
egyedül vándorol, az út kusza kereszteződéseiben.
S valahányszor a ragyogó égre tekintek, mely megfestett
Mindig érzem hideg pillantását, csillogó szemeidnek.
Szeretni téged…
Szeretni téged, ez az én életem értelme,
Szépséges Ettariel.
Engedd kérlek, hogy őrizzem emléked kincsét
És ama bűvösvirágszálad lelkét
Szerelmed jelét mutasd, e varázsnövényt ringasd
Mint e harmatcseppek, s értem ezüstös könnyeid hullasd.