Weland megtanult kínlódni és gyászolni azok közt,
kiket mi méltán nem esmérünk. Nők, kígyók és Swédek.
Becsületes kóborló vándor, ki sokszor megélt s átvészelt ürmöt,
kínt és vágyódást – elkerülhetetlen magányában – vágyott vigécnek;
a fürkésző éhenkórász. Őt rossz szerencse kísérte
mióta Nithhad a férfi ínjait cafatokra tépte,
s megnyomorította e ravaszabb embört.
Minthogy az is elmúlt. Ennek is el kell múlnia.
§
Bredohild nem tehette,
hogy testvéreit sirassa;
tisztán saját női állapota
szilárd határozott követelése az eljövendő utókorának ledőlt.
Minthogy az is elmúlt. Ennek is el kell múlnia.
§
Mi tudjuk, hogy Maethhild, a Göth felesége,
patakokban sírt utána. Keserű szerelem, álmoknak tolvaja.
Minthogy az is elmúlt. Ennek is el kell múlnia.
§
Theodric uralkodott Maeringaburg felett – legyen ama ország bárhol a földön –
majd harminc évig. Még a kóbor ebek is tudják ezt.
Minthogy az is elmúlt. Ennek is el kell múlnia.
§
És mi esmérjük úgy Eormanric urat is,
kinek elméje, mint a csapda, mely összezár az emberfia körül.
A gót törzsek türannosza, egy kegyetlen zord király.
A bánattól átitatott harcosok,
balsorsnak szolgái, kik faragták szorgosan szüntelen
a rendszerváltás pilléreit.
Minthogy az is elmúlt. Ennek is el kell múlnia.
§
Ki örök szenvedéssel, boldogtalanul éli napjait,
borús annak a férfinak az elméje.
S úgy látszik, mintha jussát ő soha meg nem kaphatná.
De elmélkedhet azon,
hogy az Isten örök bölcsességében miért zúdítja rá
a világra minden özönvizét:
sokaknak jut becsület, tisztelet, igaz vagy múlandó dicsőség,
míg másoknak jussa némi gond s balsors.
Viszont nekem, hadd mondjam csak ezt,
egy ideig költőként a Heodinnek szolgálatában állottam,
uramhoz közel – Deor volt a nevem,
(mintha szívemet szólítanám) – sok télen át
tartottam posztom és az uram rendíthetetlen kegyét,
mígnem Heorrenda, most hogy, a másokat híresen kitúró,
elvette földjeim, s helyem, melyeket ezelőtt
szeretett védelmezőm ajándékozott nékem.
Minthogy az is elmúlt. Ennek is el kell múlnia.