Vajon hazugság-e az oltár előtt fogadalmat tenni, „holtodiglan-holtomiglan”… Az utóbbi évtizedekben megszaporodtak a válások és gyökeresen megváltozott a kapcsolati modell. Ez részben az emberek életvitelének, a kapitalizmusnak és a minket körülvevő problémáknak is köszönhető. a XXI. századi ember élethez és a másik emberhez való hozzáállása úgy tűnik, hogy az önzésre, a másik kihasználására és a rövidebb, egyszerűbb utak keresésére van kiélezve.
Sokan gondolják úgy, a múltbéli szokások vagy modellek alapján, hogy ha valakinek sok kapcsolata volt a házasság előtt, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy válással fog végződni. Szerintem a mai nyitottabb világunkban ezzel semmi gond nincs. Tapasztalatszerzés, a nemek megismerése, a kapcsolat működösének megértése. A felnőtté válás egyik építőeleme. Viszont feltétlenül jónak sem tartom. Mindennel túlzásba lehet esni, azonban az emberek képesek változni…
Vannak viszont, akik úgy gondolják, mert például a szüleik is elváltak, hogy nem házasodnak össze, mert annak úgy is válás lesz a vége. (Egyfajta félelemnek is lehetne ezt mondani.) Szerintem ez is rossz hozzáállás. Ha valaki így áll az oltár elé, akkor az a kapcsolat az alapjában véve nem működőképes. Viszont van, aki azért ellenezi a házasságot, mert ezzel feladja a szabadságát, úgy érzi, ezzel lekötik… Ebben van némi igazság, mert mint minden az életben, a házasság is áldozatokkal jár. Ezeket az áldozatokat viszont mind a két fél meghozza, azért hogy közösen, maguknak és a gyereküknek is egy stabil alapokon álló életet hozzanak létre. Persze nem minden pár dönt úgy, hogy gyereket is vállalnak, ebben az esetben csak az első eset érvényesül. Azonban szó-ami-szó, közös jövőt csak szövetségben lehet építeni.
A kapcsolatok régen nem értek véget, még a halálnál sem… Az ásó, kapa, nagyharang sem választhatta el őket olykor. Régen a fiú és a lány, még ha nem is szerették egymást teljesen, de kitartottak egymás mellett… Bár nem azt akarom mondani, hogy ne lettek volna félrelépések, ott is voltak. De kitartottak és együtt működtek. A múltban ez egy nagyon erős szövetség volt. Viszont akkor egyszerűbb világot éltünk… a fiú beleszeretett a lányba, a lány a fiúba, összeházasodtak és együtt megöregedtek.
Itt egy pillanatra szeretnék megállni, mert nem naivan idealizálni szeretném a múltat. Ez egy olyan téma, amit egy mélyebb esszében szeretnék kifejteni. A régebbi koroknak is megvoltak a maguk terhei és nyűgjei. Viszont a maguk szépségeik és értékrendjeik is. Úgy érzem, eme témák a kifejtése egy külön esszét érdemel.
Azonban a XXI. században ez nem így van, az emberek sokszor csak a testiség, a presztízs vagy a pénz miatt vannak csak együtt. Kihasználják vagy elhasználják egymást. S ha megunták vagy épp már az egyik fél elhasználódott, akkor tovább lépnek. S sokszor a házasság is csak az egymás mellett való üres életről szól… Nagyon kevés az erős kapcsolat, ami ne csak a külsőségekre építene. Nem működik a beszélgetés, a problémamegoldás, nincs őszinteség. Így valóban állhat az a tény, hogy egy-egy kapcsolat egy vagy két évig tart, egy házasság pedig maximum tíz évre szól… Ezek nem egészséges kapcsolatok, üres alapjaiban rossz kapcsolatok, amik előbb utóbb váláshoz vezetnek, mert a felek nem érzik jól magukat egymással. Vannak, akik ezt például úgy kívánják megoldani, hogy nyitott kapcsolatban élnek. Ez sem feltétlenül egészséges kapcsolat, de ezzel nem elítélni akarom őket, mert ezt a formát is lehet jól művelni. Ami valóban vezethet egy erős szövetséghez, ahol csak a testiséget a libidó vagy más okok miatt kapcsolaton kívül élik meg.
Viszont egy egészséges kapcsolatokat megélt ember teljes bizonyossággal, a szívében érezve, jogosan és komolyan kimondhatja az oltár előtt ezt az esküt. Ha a kapcsolat alapjaiban működik, és képesek a problémákat lekommunikálni és megoldani, együttműködni, akkor ez nem fog váláshoz vezetni.
A kapcsolatok rossz működésére három nagyon erős lehetőséget látok: Vagy túl nagy a libidó, vagy nincsenek meg az alapok. Mert az, aki ahelyett, hogy a jelenlegi kapcsolatában keresne, új mélységeket, s megy el inkább másokhoz, azt vagy túl sok energia fűti ahhoz, hogy lekösse magát, vagy nem érzi annyira jól magát a kapcsolatában, hogy abban mélyedjen el még jobban és esetleg meghozza a kellő áldozatokat. Illetve nem akar időt és energiát fektetni a kapcsolatba, csak kivenni annak előnyeit. Nem gondozza ezt a virágot, így az az elején szép ugyan, de idővel meghal…
Zárásként még pár sort szeretnék írni: Sokan azt felejtik el, hogy egy kapcsolat munkát igényel, a házasság is, mely egy kicsivel még többet. És ezekhez nem elég a szerelem, nem azon fog múlni. Mert az elmúlhat, vagy változhat. Szerelem és szerelem közt nagy különbségek vannak. Az hogy egymás mellett éltek nem kapcsolat, s nem házasság, az ha van szex még nem kapcsolat s főleg nem házasság. A házasság és a kapcsolat mind az apró dolgokon múlik, az odafigyelésen, a kommunikáción és azon, hogy egy csapat vagytok, egy erős szövetséget alkottok.
Naivitás lenne azt állítani, hogy lángoló szerelem vesz majd körbe életetek végéig, viszont nem is erre van szükség. Ez a tűz átalakul majd, előszőr olyan, mint az erdőtűz, lehet akár pusztító is. De később olyan, mint a kandalló lángja, mely melegen tartja az otthont, ami mellett felnőhetnek a porontyok, ami mellett finom teát szürcsölgetve együtt meg lehet öregedni. Viszont vigyázni kell e tűzre, ne hogy kialudjon, és túl sok fát sem szabad rárakni, mert különben megfullad.