Körülöttem a hiúság mindent átszőtt
körös körül feketéllik szemem előtt.
Fogadd el ha veszteség ér
nem terem már neked babér.
Ha tetszik, ha nem,
öregszik itt minden.
Még ha járatod is szádat vagy még azt sem,
akkor is minden fogad elveszíted vagy mégsem.
Akár mosakszol, akár nem, úgyse,
semmit nem ér, örök léted fene.
Légy akár szorgos, akár lusta is lehetsz
De e világ változatlan, semmit se tehetsz
Télszagú volt minden, sárgul már a hó a tanyák közelében.
Az összes nap oly gyorsan elröppen, az éjszakák
utat nyitnak egy másik országba. Legjobb alkalom az emlékezésre
– szedd rendbe gondolataid sorban.
Nos, nincs kinek elmesélni e sorsban…
Még akkor is, ha e vég vár reám,
még ha magányossá is válok,
minden pillanatot kihasználok
– borivás és olvasás,
lassan égek tovább,
mind az én lelkem társát a hátam mögött hagyva,
mert minden nap egyre lassabb,
tudván az év vége előtt halkabb,
hogy ez már az utolsó lépés volna.
