Ülök csendben a vonaton,
s nézek a félhomályba.
Nem látok ki az ablakon.
Kint tombol az egek orkánja.
Körülöttem ismerős arcok,
míg kint az éj tombol.
Odakünn eső, zivatar, fergeteg,
de a kocsi meg sem remeg.
Bent csönd honol,
körbe vesznek, ismerősök az arcok.
Nem szól, nem torol, csak gondol.
Nincsenek hangok.
Mintha tenger hullámai csapkodnák,
a sziklás partot nyaldosnák,
s szépen lassan bontanák,
kint a világ minden porcikáját.
Nézek bele a semmibe,
míg robogunk előre.
Nem szól senki, nem keres.
Mellettem az ülés üres.
Pedig ott ülnie kéne valakinek,
de én lekéstem azt a járatot.
Ő előre ment, én közeledek.
Megállóban várják a felkelő napot.
De az már nem kel fel.
Csak robogunk előre.
Mert ott majd találkozunk.
Ez nem az, amit megálmodtunk.
Ismerősök az arcok,
mert együtt ülünk a lelkek járatán.
Távoli hangokat hallok.
Félhomályban rágódik bánatán.
Robogunk az utolsó megállóba.
Hol sorsunk eldönttetik.
Fel-fel búcsúzóra, harangszóra.
Bú s bánat feledtetik.
Ott vár már a megállóban,
szemem látja, szívem érzi.
Vár reám kitartóan.
Leszállás – a kalauz jelzi.
De nekem máshol van leszállásom,
nem állhatok mellé, nem láthatom,
nincsen számomra itt megváltásom.
Mind ez csak egy kívánságom.
Van, aki robog velem tovább.
S, hogy eljön-e a hajnal?
S lesz-e az ég tisztább?
Megmondója csupán a nappal.
Még van feladat,
vezekelni kell.
Csend, s elhallgat
ki énekel.
Ülök csendben a vonaton,
s nézek a félhomályba.
Nem látok ki az ablakon.
Kint tombol az egek orkánja.
Körülöttem ismerős arcok,
míg kint az éj tombol.
Odakünn eső, zivatar, fergeteg,
de a kocsi meg sem remeg.
Bent csönd honol,
körbe vesznek, ismerősök az arcok.
Nem szól, nem torol, csak gondol.
Nincsenek hangok.
Nem is kell, hogy legyen,
mert ez a lelkek járata.
Utolsó, melyről csendben
nincs leszállás általa.
Látni szomorú
az arcokat.
Ismertem mélabú
valójukat.
Ha egyszer lekapcsolják a lámpát.
Ha egyszer véget ér a vihar.
Végre felébred, elmossa álmát.
S ledobja magáról, mi eltakar.
Ott állunk majd mind,
együtt kézen fogva.
Utolsó ítéleted hintsd,
sorsunkat elsuttogva.
