Ülök csendben a vonaton,
s nézek a félhomályba.
Nem látok ki az ablakon.
Kint tombol az egek orkánja.
Kategória: Vers
A Halál verse
Mindenkire árnyékot vet, valakire távolabbról, míg másokra szinte karnyújtásnyi távolságból…
E kérdés előbb vagy utóbb mindenkit el kezd foglalkoztatni.
Farkasok üvöltése zeng…
Életem egy cseppnyi része japán tanka formába öntve.
Hold árnyék
Egy kicsit filozofikusabb haiku.
Varjúszárnyak
Varjúszárnyak fekete csapására ébredt a hajnal.
Esőcseppek kopognak a hideg ablakon…
Karmazsinszív
A megszakadt szív epedező karmazsinja
csillapítja a színtelen fájdalmainkat…
Fekete betűk – Fekete levelek
Fekete betűkkel írt fekete levelek borítják sírboltomat
– mint zord arcok tekintenek a fedőlapra, az elszáradt fák ágairól –
mert ily fekete falevelek töltik fel az igaz szerelmesek sírját.
Sötét felhők gyülekeznek
Emberi dolog félni…
Gyertyák pislákoló fénye közt…
Mindszentek napján íródott e versem, s melyet a temetőben tett sétám ihletett, miután tiszteletemet tettem anyám sírjánál.
Adam Mickiewicz – XIV. Odesszai szonett – Sóhajtások
Adam Mickiewicz odesszai tartózkodása alatt született szonettje, „Luba! ja wzdycham…” magyar fordításban, saját tollamból.