Gyertyák pislákoló fénye közt…

nov 1, 2021 | Szépirodalom, Vers

Lépteinket táncoló lángok
fénye világítja meg.
Körös körül ezernyi gyertya
félénken csillan fel.

Itt vagy ott akár több is pislákol,
máshol gyérebb, kevesebb van.
Egyik sírt ezernyi láng elborítja,
míg a másiknál egy sem csillan.

Ám nem a gyertya a lényeg…
Nem számít mennyi,
nem ez mutatja meg életünk,
s értékünk. Veszni

nem hagyja, tengődni végleg.
Megvilágítják ugyan útjukat,
ám mi is velük ott térdelünk.
S mindegyik felfedi sorsukat.

Ott állnak mind, rég vár rájuk a vég.
Hiába világít az a sok ember,
s hiába állnak ott virággal kegyesen,
vakszemem mégis felismer.

Valahol ezernyi gyertya ég,
míg máshol egy darab sem,
valakinek emlékét becsesen
őrzik, a másokét senki nem.

Kalapom emelem,
s mellemhez szorítom,
emlékük tisztelem,
s nagy becsben tartom.