Lépteinket táncoló lángok
fénye világítja meg.
Körös körül ezernyi gyertya
félénken csillan fel.
Itt vagy ott akár több is pislákol,
máshol gyérebb, kevesebb van.
Egyik sírt ezernyi láng elborítja,
míg a másiknál egy sem csillan.
Ám nem a gyertya a lényeg…
Nem számít mennyi,
nem ez mutatja meg életünk,
s értékünk. Veszni
nem hagyja, tengődni végleg.
Megvilágítják ugyan útjukat,
ám mi is velük ott térdelünk.
S mindegyik felfedi sorsukat.
Ott állnak mind, rég vár rájuk a vég.
Hiába világít az a sok ember,
s hiába állnak ott virággal kegyesen,
vakszemem mégis felismer.
Valahol ezernyi gyertya ég,
míg máshol egy darab sem,
valakinek emlékét becsesen
őrzik, a másokét senki nem.
Kalapom emelem,
s mellemhez szorítom,
emlékük tisztelem,
s nagy becsben tartom.