Nem tudom másnak mit jelent e tájék…
Számomra emlékeket, miket rejt,
Mik a tó fölötti dombok közt bújnak,
S ízeket, a liget alatti szamócások.
Emlékszem a kalandokra,
Dombok mögötti utainkra.
S az első szerelmes csókra,
A tó melletti füzes alatt.
Tudom, bármerre is járnék,
Találni nem lehet, másik helyt,
Mely kedves szívnek, s múltnak.
Hisz oly fontosak eme apróságok.
Mikor az utolsó reménybe kapaszkodva,
Gondolván rég feledett barátságok poraira,
S arra a belénk égett szépséges nyárra,
Hogy végül hazatérjek, nyugovóra, ezek miatt.