Takarja lágyan,
Oltalmazza halom,
S ne féljen, a gyászban,
Ki már aluszik nyugton.
Nyugodjanak békében,
De te ne hullass könnyeket!
Emlékezz, fényében, éltében.
Emlékezz! S ne hullass könnyeket!
Ne legyen gyász, s szomorúság,
Szívünk kéretlen vendége,
Mert éltükben sem volt savanyúság.
Csupán a mulandóság, emléke.
Tiszteljük, ne feledjük őket,
Szívünkben élnek!
Őrzött pillanatok éltetik őket.
S csaljon fényt, az élet!
Takarja őt a föld lágyan,
Mint puha takaró,
S párnák közt az ágyban.
S az idő mely oly hamvadó…